grifoni

Azt gondolom egy nagyon finom kijelentés tőlem, hogy nem a legjobb előjelekkel vágunk bele a városi derbybe, abba a csatába mely nemcsak Olaszország, hanem az egész világ egyik legpatinásabb ütközete. A formák alapján sok esélyünk nincs, de a Derby Della Lanterna pontosan arról híres, hogy itt akár lehet négy osztálykülönbség is, akkor sem lehet favoritról beszélni. Hatalmas kérdés ilyenkor, hogy maguk a főszereplők mennyire érzik át a helyzet súlyát, mennyire lesznek képesek átszellemülni, és tenni magukat úgy a melóhoz, ahogyan azt az ütközet rangja megkívánja. A kikötőváros élete ilyenkor megváltozik, napról-napra egyre több drapéria kerül ki az erkélyekre, a meccs napján meg már a házikedvencek is a megfelelő csapat szerelésében tündökölnek. Akadnak ellentétek családokon, munkahelyeken belül, s a vesztes társulat szurkolója az elkövetkező hetekben csak lesütött fejjel közlekedik az utcán. Hajtás után egy picit visszaemlékezek, majd 5 pontban megpróbálom megfejteni, hogyan is nyerheti a városi rangadót a Grifoni!

7 játéknap után győzelem nélkül, két ponttal rajtolni, a lehető legjobb jóindulattal sem nevezhető elfogadhatónak, utoljára 92-ben startoltunk hasonlóan, az első fordulóban elért hat remi után, azonban a hetedik giornatan jött a győzelem. Micsoda különbség... Korábban a 83-84-es kiírásban fordult az elő, hogy hat forduló után nyeretlenül állt a Grifoni, ám a hetediken akkor is jött a siker a torinói bikák legyőzésvel, viszont azt érdemes tudni, hogy ekkor a vége a történetnek kiesés lett. De hogy valami még "közelebbit" is találjunk a mostani szezonkezdethez, egészen az 1976-77-es idényig kellett visszalapozni, ugyanis abban a szezonban a 10. fordulóban december 19-én jött össze az első győzelem.