Majdnem sikerült a közel egy évvel ezelőtti bravúr, mikor a Marassiban egy parádés kezdéssel két vállra fektettük a bajnokot. Tulajdonképpen a forgatókönyv egy darabig hasonló volt, viszont itt szombaton a két klub közötti valódi különbség aztán ténylegesen kijött. Ettől függetlenül voltak, vannak bíztató jelek,ami miatt fölösleges csüggedni, így láttam én a vereségünket...
Először szeretném letisztázni, hogy bármennyire is elfogultnak tűnök, és bármennyire is komoly erővel tör felszínre a szurkoló, én valóban úgy éreztem hogy a bajnokság első szakaszában a Juve ellen nem rossz bajnokit játszani otthon, sokkal inkább elkaphatóak. Aztán ezt fordítva is meglehet magyarázni, miszerint a bajnokság ezen szakaszában kevésbé görcsösek, kevésbé van rajtuk a győzelmi kényszer vendégként, hisz mi van ha egy-két remi még most becsúszik!? Semmi...
Tehát varázslatosan kezdtünk, köszönhetően a torinóiak kezdeti hozzáállásának, illetve Pandev fénykorát is fölülmúló húzásainak, valamint a videóbírónak mely a Serie-A első két játéknapján viszonylag szépen kivette a részét, hozzáteszem a félidő végén ennek mi voltunk a szenvedő alanyai.
Tehát az első fordulóhoz képest semmi változást nemkezdeményezett Juric mester, ugyanúgy maradt a jól bevállt 3-4-3, ceneterben a nyáron igazolt kicsit Pavolettire hasnonlító Galabinovval, aki megszerezte első gólját új klubjában. Gratulálok!
Korán jött sajnos a két-gólos előny, ami egy Juventus szintű alakulat ellen egyáltalán nem biztosíték, mert hisz amíg megoldod Higuain kikapcsolását, amíg feszesen tartod a széleket, akkor még mindig ott van egy Dybala, aki bármikor képes a váratlanra, s úgy néz ki a tízes sem süti hátát. Talán abban lehetett volna egy taktikai váltás, igaz nagyon az elején jártunk, hogy kissé zártabbá tegyük a szerkezetet 2-0-nál, mert én ekkor úgy éreztem, hogy a szebb időket megélt Taarabt csak koloncként lógott a csapaton. Ekkor talán a fiatala Omeonga, vagy a rutinosabb Rigoni munkabírása kellőképpen tudta volna egyensúlyozni a vendégek mezőnyfölényét. Persze azt is elfogadom, hogy a horvát mester szemlélete nagyon a győzni akaráson nyugszik , s hogy ő miért ne hitt volna benne pl. 2-2 nél, hogy ezt a meccset meglehetne nyerni. Ugyanakkor a szélekre alapozott játék ha szárnyaszegett, akkor nehéz egy ilyen csapat ellen bármilyen eredményt is elérni, pedig az jól látható volt, hogy jobb oldalon a szerb lazovic erejéből csak a védekezésre futotta, míg a másik oldalon Laxalt azért valamivel többet tudta a támadásokban kivenni a részét, s megfelelően tartani a baloldalt, igaz, mikor elcsúsztunk egy az egyben már ő is kapitulált a harmadik gól előtt.
Felőrölte a Genoat a bajnokcsapat, szépen lassan, komoly presszinget erőltetve, és a szorításból főként a második játékrészben nem engedvén. Kulcsszereplőként meglehet említeni Perin kapust, aki ismét megmutatta extra teljesítményét, noha a negyedik találat az övé volt. Kulcsszereplőként említhető a Bertolacci-Veloso duó is, akiktől talán nagyobb szerepvállalást lehetett volna várni, illetve a videóbíró mely kétgólos előnyhöz juttatott minket, ám a zebrák egyenlítő gólja minden elfogultság nélkül véleményes eset volt. De ezen már kár vitatkozni, hisz ezért van ez a technika, s alabda valóban érte a kezét Lazovicnak.
Most jól jön a válogatott szünet, lehet nyalogatni a sebeket, rendezni a sorokat, s készülni a szezon első győzelmére. FORZA GRIFONI!
Utolsó kommentek