grifoni

7 játéknap után győzelem nélkül, két ponttal rajtolni, a lehető legjobb jóindulattal sem nevezhető elfogadhatónak, utoljára 92-ben startoltunk hasonlóan, az első fordulóban elért hat remi után, azonban a hetedik giornatan jött a győzelem. Micsoda különbség... Korábban a 83-84-es kiírásban fordult az elő, hogy hat forduló után nyeretlenül állt a Grifoni, ám a hetediken akkor is jött a siker a torinói bikák legyőzésvel, viszont azt érdemes tudni, hogy ekkor a vége a történetnek kiesés lett. De hogy valami még "közelebbit" is találjunk a mostani szezonkezdethez, egészen az 1976-77-es idényig kellett visszalapozni, ugyanis abban a szezonban a 10. fordulóban december 19-én jött össze az első győzelem.

Akkor egyébként hét játéknap után 0-3-4-es mérleget tudott a Rossoblu fölmutatni, ám bermennyire rosszul indult akkor az a bajnoki pontvadászat, a végén a 16-os tabella 11. helyén zártunk, ami szinte kész csoda. Ebben vélhetően, és gyakorlatilag is oroszlánrésze volt Roberto Pruzzonak, aki 18 góljával második lett a góllövőlistán. Később ő a Romahoz igazolt, azonban a pályafutása végén visszatért a gyökerekhez, s az utánpótlásban vállalt munkát.

Ám a múltidézésen túl ideje lenne egy pár leütést ejtenem a mostani helyzetről is, hisz mint azt olvastátok hosszú-hosszú évek óta nem történt ilyen. Szögezzük le én személy szerint Ivan Juricot jó edzőnek, alkalmas, és felkészült edzőnek tartom. Azonban ő lehet annyival másabb, vagy csúnya szóval élve gyengébb szakember mint Gasperini, hogy a félévente cserélődő keretet a horvát már nem olyan rutinnal kezeli. Ugyanakkor egyenként elfigyelve nem lenne olyan túlságosan rossz a keret, ám ugyanaz a kezdő kétszer kétszer egymás után csak az első két fordulóban futott ki a zöld gyepre. A formáció hű Jurichoz illetve az elmúlt évek hadrendjéhez, a 3-4-3 virágzik, köszöni jól van, amiből remekül tud a csapat váltani 5-4-1-re- Egyébként a tavalyi sikeres szezonkezdet egyik kulcsfontosságú hadrendje volt az, hogy a papíron három támadó közül az egyik az a Rigoni volt, aki idénre már kegyvesztett lett, igaz azóta rendezték a sorokat, és visszakerült a csapathoz, sőt játéklehetőséghez is jutott. Tehát az ő pozíció nélküli játékával nem tudott sok csapat mit kezdeni, hisz hatalmas munkabírásának köszönhetően egyaránt tudott visszazárni a középpályára, és felzárkózni a támadósorba.

Idén ezek az apró húzások hiányoznak, bár hozzáteszem rengeteg sebből vérzik a gárda. Először is  rengeteg a sérült, elég ha csak Lapadulara gondolunk, aki a góllövésért felelne, viszont hosszabb időre kidőlt, így a fiatal tehetséges Pellegri tölti be jelenleg a szerepét, ami tartósan nem olyan jó megoldás, hisz ekkora terhet nem szabad egy 16 éves játékos vállára helyezni. Galabinov folyamatos játékban tartása viszont megfelelő húzás lenne, de még a másodosztály után neki is erősödnie kell. Veloso egy kapocs az após Preziosi, és a csapat között, viszont tartósan jó teljesítményre még sohasem volt képes. Aztán a sereg erőssége lehetne idén a Lazovic-Laxalt duó is, viszont érthetetlenül súlytalanok, s ezt nem igazán tudom megmondani, hogy miért van. A sérülések mellé, eltiltások is társulnak, amit már megszokhattunk az elmúlt évadból, illetve pl. egy remek játék után a Meazzaban a szerencse is elpártolt.

Elkerülhetetlen ilyenkor megemlíteni az edzőváltás lehetőségét, bármennyire is fájna elbúcsúzni Ivantól, noha a Bologna elleni vereség ellenére is a kiadott közleményben megerősítették a posztját. No de micsoda dilemma az, hogy ha a szárdoktól pont nélkül távozunk, akkor az új trénert érdemes-e odadobni a Milan, illetve a Napoli karmai közé? Vagy még akkor is a jelszó a türelem lesz?

Mindenestre komoly problémák vannak a csapat körül, s sajnos az eredménytelenség, a klubvezetés körüli hercehurca sem tesz jót fejeknek, de talán most a válogatott szünet alkalmas lesz rá, hogy rendezzék a sorokat az öltözőben. Őszintén szólva egyetlen szerencsénk van, az pedig a felhígult 20-as mezőny, mert ha a 2017-18-as szezon is 16 csapatos lenne, akkor ez a Genoa sajnos biztosan nem tudna bennmaradni, mint azt tette 41 éve.