Őszintén szólva az utóbbi években, hónapokban, de talán még hetekben sem gondoltam volna, hogy újra élesztjük a grifonit, aminek több oka is van. Elsősorban el kell árulnom,hogy sokan nem ismerik az oldal előéletét, na meg persze sokakat, vagy talán a legtöbbeket nem is érdekel. Tehát röviden: anno még 2010-ben egy facebook csoportból került ki egy fb oldal, amit aztán a népsport blogon párhuzamosan követett az "ős" grifoni. Aztán a nagy változások elérték ezt a remek kis közeget is, ami után hasznáhatatlanná vált az egész, s ami után egy ideinglenes helyet kellet keresni. Így kerültünk a taccs.hu-ra,viccesen így kerültünk ki taccsra... Azonban ott már nem voltunk annyira termékenyek, s ez megint csak egy összetetebb probléma eredménye volt, de minden mentegetőzést mellőzve az egyik ok a lustaság, ami a minimálisra szűkült stáblista egyik következménye volt.
Aztán ráébredtem, hogy mindíg van MÁSNAP!
Teltek múlta az idők, a Genoa csapata iránti rajongásom nem múlt, egyáltalán nem, s így már lassan közel a 40 felé,pici nosztalgiát is okoz, visszaemlékezve a gyerekkoromra. Visszaemlékezve a grundokra, a közös meccs nézésekre, a gombfoci ütközetekre, amikor még tényleg rajongással szorult össze a szívem egy-egy bármilyen meccs után. Mára már ezt csak egy csapat tudja elérni, s ennek nyílvánvalóan az is az oka hogy összefonódtunk jó pár évvel ezelőtt klubbal, illetve a várossal egyaránt. Minden nagyképűség nélkül mondhatom, hogy a városi derby hangulata testközelből, a helyi szurkolók szeretete és közelsége, az egyik legaktuálisabb internetes oldal megkeresése olaszországból mind-mind csak megerősítették ezt az érzést. Na de vissza az oldalhoz, és annak hanyatlásához, amiről már korábban volt szó. Tehát az évek csak teltek, s én a fb oldalon kívül nem tudtam az eredeti tervemet, miszerint hogy a GENOA CFC-t népszerűsítsem kis hazánkban, tovább folytatni. Egyre inkább csúszott ki a kezeim közül az egész... Aztán egyre erősebben vett hatalmába az érzés, hogy amit imádtam csinálni a család, és a munka mellet, mármint a blogolás, az szintén mint nosztalgia jó hatással lenne rám. Hiába, az ember folyamatosan válik egyre szentimántalisabbá... Tehát az érzés erősödött, majd az egyik este a griffmadár újbóli szárnyalásán elmélkedtem. Azon, hogy másnap megvalósítom valahol, valamelyik portálon, valahol ahol eljuthat néhány emberhez a szárnycsapások egyike. De másnap nem változott semmi, kifogások, meló, stb.... Rengeteg ilyen másnapon vagyok túl, s aztán eljött az idő hogy ismét elhagyja a földet e mítikus, történelmi madár, és elfoglaja méltó helyét.
Miről szólunk!
Anno sok évvel ezelőtt minden bajnoki, és kupameccsről lehetett olvasni az általunk írt előzetesekben, értékelőkben, ezek mellett jutott hely történelmi posztokra, érdekességekre is. Ezt az újraindítással felelőtlenség lenne előre kijelenteni, megígérni, ám a további tervekben szerepelnek posztok klasszikus mérkőzéskről, játékosokról, a csapathoz tartozó személyekről, családokról. A kezdeti lépések megtörténtek, végre eljött az a bizonyos másnap, aztán már csak rajtam múlik a hogyan tovább. A grifoni, Olaszország legrégebbi labdarúgó klubjának magyarországi helytartója elereszkedett a földről, megtette az első szárnycsapásokat, hogy elérje célját, s ne csak a facebookon, mint azt ahogy korábban megírták Genovában is, közelebb hozzuk e csodálatos klubot.
Utolsó kommentek