grifoni

Olaszország legősibb csapata a tradíciókat tekintve pár napon belül két nagyon fontos találkozón van túl. A legfontosabb persze a város életében a genovai derby volt a Sampdoria ellen, a Derby Della Lanterna  tradícionálisan Olaszország egyik legpatinásabb városi rangadója. A 113. ilyen találkozó aztán nem hozott szerencsét, hisz egy óvatlan mozdulatot követően elbuktunk, ám a tegnapi napon egy rendkívül jó formában lévő Milant sikerült "kiütni". A két klub között a sportvezetés terén elég szoros, és jó kapcsolat van, Enrico Prezisoi felemelkedésében nagy szerepet játszott annak idején Berlusconi.. Ezzel szemben a szurkolók között 1995 január 29.-e óta a feszültség erősen izzik, bár már két évtizeddel később mintha enyhülne ez. Na szóval e két találkozóra visszatérve, ahol egyébként a csapat megítélésem szerint jó teljesítményt nyújtott, tovább erősödött bennem a pozitív vélemény több,  de legfőképpen egy játékosról.

A pozitív bajnoki rajttal egyidejűleg több játékos is pozitív hatással volt rám, s ezek a spillerek azért különösen fontosak, mert az elmúlt szezonban még kérdőn néztem rájuk, de tudtam nagyon jól, hogy a koruknál fogva még formálhatóak. Gasperininél még csodálkoztam hogy Diego Laxalt indokolatlanul sok játéklehetőséget kap, Darko Lazovic meg keveset, de Armando Izzo már akkor is kezdett alapemberré válni. E három játékos Juricnál már kulcsfontosságú szerepet tölt be, s biztos vagyok hogy ezekben a hetekben egyre több játékosügynök noteszébe kerültek be ezek a nevek.

Aki viszont nálam már numero unová vált az a nápolyi születésű Armando izzo, aki szépen lassan a válogatott ajtaján fog kopogtatni ha így folytatja. Az 1992. március másodikán született védő az új szezonban mind a 9 bajnokit végig játszotta,s az gyorsan kirajzolódott hogy a háromvédős rendszer, amit Gasperini, és most Juric is preferál, mennyire fekszik neki. Jelenleg a három belső védő jobb oldali szárnyát foglalja el, és ahogyan már a mai futballban szokás rengeteget jár fel a támadások segítése érdekében, lép be az akciókba,  fizikailag nagyon rendben van a srác, remek felépítéssel 185/77 kg/cm. 

Jelenleg a nem túl ismert Paolo Palermo játékosügynök kötelékébe tartozik, s a Genohaz egy 2019-ig szóló szerződés köti, ám ahogy haladnak a dolgok nem fogja kitölteni a mandátumát nálunk, aminek egyrészt örülnék is meg nem is. A csapat idei teljesítményének egyik kulcsa, az osztályzatok alapján a keret második legjobban teljesítő játékosa, s ami a jelenlegi Genoanal furcsa, hogy még zero piros lappal hozta le az eddigi 810 percet. A játékán, illetve keménységén kívül az elszántsága egészen példaértékű, s azt talán visszavezethetjük a gyermekorához. Korábban már említettem, hogy nápolyi születésű, amit a sötét bőre is jól jelez, s mint az egyébként jellemző a szegényebb dél-olasz részekről északra felkapaszkodni csak is elszántsággal, és kitartó munkával lehet. A viszonylag sok tetoválást magán hordó játékos egy-két motívummal erre is utal, mármint hogy ő is egyszerű utcagyerekként kergette a labdát anno. Aztán igazolt játékos az ARCI Sciampa csapatában lett, ahonnan elvitte a "nagy" Napoli, ám 18 évesen leigazolta a Triestina, majd az Avellino, ahol két szezont húzott le, s ahonnan végül a Genoahoz vezetett az útja. Volt utánpótlás válogatott, de a felnőtteknél még nem mutatkozott be. 

Amit idén megfigyeltem rajta, hogy rendkívül labdabiztos, Burdisso középről elsősorban őt keresi a labdával, s ő durván 90%-os  passzmutatóval továbbítja azt. Lehet, hogy Lazovic, illetve Edenilson is azért teljesít jól a jobb oladalon mert ő van mögöttük, bár ha jónak mertem nevezni ezt a szezont, akkor az egy másik játékos Rigoni szerepeltetésének tudható be, aki alapból a három támadó egyike lenne, azonban gyakorlatban egy másik pozícióban szerepel, na de ez megérne egy másik posztot majd. 

Tehát, ahogy ilyenkor szokás a játékosmegfigyelők fogják a noteszüket, és fölírnak neveket, akiket vagy tovább figyelnek, vagy letesznek róla, vagy konkrét ajánlatoknak teszik ki. Armando Izzo, a név mely az elmúlt hetekben hónapokban nagyon sok noteszbe került bevésésre, egy olyan játékosé, akire lehet számítani. Aki emberségből is jelesre vizsgázott mikor Lazovicnak fölmutaták a piros lapot, ő volt az első aki odasietett vígasztalani a szerb játékost, akinek elsősorban nem a kiállítás, hanem a derbyről való eltiltás fájt különösen. "mindenkivel megtörténhet" súgta a fülébe Armando... 10 éves korában veszítette el az édesapját, a beton dzsungelek között található poros grundokról emelkedett ki, ami miatt erős, és alázatos munkával lépked folyamatosan előre. Jelenleg a Grifoni szurkolóknál rendkívül népszerű, s talán ezt a nápolyi születésének is köszönheti. Egyébként a Genoa-Napoli közötti több mint 30 éves barátságot tegnap a Milan szurkolók is a nyelvükre vették, az "utálom Nápolyt" skandálással, ami egyébként főszereplőnknek okozott némi fájdalmat, amire frappáns választ adott a pályán nyújtott teljesítményével.